Kétszínűség..undorító!

2012 január 8. | Szerző: fanni135 |

 Vannak olyan emberek akik képtelenek más környezetben önmagukat adni, vagy csak egyszerűen nem akarják hogy megismerjék őket, és ezért egy falat húznak fel maguk fölé, elzárkóznak, vagy rosszabb esetben egy teljesen más embernek adják ki magukat mint akik valójában. Mindenkit becsapnak, és nem sül le a pofájukról a bőr.

Ismerek egy olyan személyt (most nem szeretném megosztani veletek hogy ki) aki az egyik legjobb barátom volt, legalábbis én annak hittem. Sok időt töltöttem vele el, és szinte mindent megbeszéltünk egymással, teljesen megbíztam benne. De a dolgok megváltoztak. Új iskolába kerültünk, és ő olyan szinten megváltozott, hogy rá sem ismerek. Az iskolában mások előtt olyan ember akit azelőtt sosem láttam, teljesen idegen. Nem is beszélget velem, elvan a barátaival akik azt az embert tartják barátjuknak aki valójában nem is ő. De bezzeg amikor csak ketten vagyunk teljesen ugyanolyan mint amilyennek megismertem. De időközben elgondolkoztam azon, hogy az alatt a 8 év alatt amikor az egyik legjobb barátomnak tartottam, valóban képes voltam 100%-osan megismerni, vagy csak az is megjátszás volt?

Lassan kezdem megszokni, hogy senkiben sem lehet megbízni, és senkit sem szabad igazán megszeretni, mert azok okozzák később a legnagyobb fájdalmat akikben megbíztunk, és szerettünk.